Csavargásaim

Meglehetősen amatőr szilveszter Egerben (meg a környék)

Szilveszter a Dobó térenEger kedves a szívemnek, de az nem valószínű, hogy még egyszer ott akarnék szilveszterezni. (Ráadásul Balatonfüredről kissé (iszonyúan) körülményes odaközlekedni.)

Már korábban is kiderült számomra, hogy az egri kulturálisélet-szervezők nem állnak a helyzet magaslatán... Most is szépen elő volt készítve a Dobó tér: szilveszterikellék-árusok és forraltborkínálók kunyhói mindkét oldalon, jó nagy színpad a templom előtt, lassanként gyülekező nép. Mikor kora este átmenetileg búcsút mondtunk a térnek, épp egy zenekar hangolt. Mire azonban éjfél előtt egy kevéssel odamentünk, már csupán egyetlen ember volt a (százfelől mindenféle fényekkel agyonvilágítgatott) színpadon: egy DJ (vagymi), aki mindenféle régi, közkedvelt dalokból kevert be rövid részleteket.

Éjfélkor közösen visszaszámolt a néppel, aztán elénekelték a himnuszt, jól megéljenezték, hogy "megbünhődte már" (...), aztán folytatódott a régislágerrészlet-egyveleg.

A Kicsi nem mutatott nagy lelkesedést

Balatonfüred és Tapolca

Tapolcai vízimalomIdén nem sokat fényképeztem a családi telelésen, mert általában tele volt a kezem kölkökkel.

Mindenesetre Balatonfüreden most sokkal kevésbé volt hideg, mint tavaly. Nem is lehetett ám sétafikálni a Balaton jegén. A kacsák, hattyúk, sirályok persze ugyanakkora lelkesedéssel kapdosták fel a maradék kiflidarabokat, mint minden télen.

Ezúttal kiállításokat is sikerült megnéznünk a Vaszary Villában. Szám szerint négy darabot. Igazából Zoób Kati ruhái miatt mentünk be. Nem tudtuk, hogy tulajdonképp nem igazi (viselhető) ruhák, hanem csipkeruha-szobrok egy-egy híres (vagy kevésbé híres) ember textilhez valami módon kapcsoható gondolataihoz. Érdekesek voltak.

Az indiai festő művei nem fogtak meg, a harmadik kiállítás annyira érdektelen volt, hogy már a témáját sem tudom felidézni.

A negyedik viszont

Szerelmem

Pécsi tetőkÚtitársaimat valószínűleg az őrületbe kergettem vele, hogy a (szűk) két nap alatt, (hozzávetőleg) tizenkilencezer-hétszázhatvanháromszor mondtam el (sikongatva és ugrándozva és tapsikolva - mindezt egyszerre), hogy PÉCS GYÖNYÖRŰ.

De hát gyönyörű, na!

Eredetileg Szabadkára készültünk, de Kati elhagyta az útlevelét, ráadásul a személyije is régi volt, ráadásul az is lejárt. Így aztán - hogy-hogy nem - végül Pécsett kötöttünk ki.

Csakhogy Csontváry bácsi képeit éppen elvitték! Mégpedig éppen Szegedre, ahova Szabadkára menet természetesen beszagoltunk volna... Node hát "ilyen ez a szeláví".

Kakipuszta és falusi legendátlanság

szürke marhákA Természet Lágy Öle nem az én világom. Ez már sokszor egyértelművé vált számomra, és most is.

Meglátogattuk a Fertő-Hansági Nemzeti Parkot. Szégyen-gyalázat, de fogalmam sincs, miről olyan fene-nevezetes ez a hely. Láttunk benne eszméletlensok (különböző állatokból távozott) ürüléket, hosszú nyakú, fehér madarakat jó messziről, melyekről talán feltételezhetjük, hogy kócsagok voltak, rackajuh-maradványt (egy jókora szőrcsimbókot), a fotón megtekinthető szürke marhákat, 1 db döglött egeret, 1 db döglött (kilapult és kiszáradt) és 1 db élő békát. Ezen kívül csak a végtelen-lapos pusztaságot.

Majd kifaggatom a szakembert, hogy miért is olyan jelentős ez a terület

Magyarkodók és lovagok Csókakőn

szinpadAmikor megérkeztünk Csókakőre, kirázott a hideg. Azonnal az merült föl bennem, hogy jövőre talán inkább már nem jövünk (holott - asszem - öt esztendeje hűségesen látogatjuk a Csókakői Várjátékokat!); minden tele volt a magyarkodókkal.

A jurta tetejében árpádsávos zászló! Bár ennek még legalább van némi történelmi alapja. Ellentétben a rovásírásos községtáblával.*

Mindenfelé kopaszra borotvált, nagydarab, fülig Koppányosra tetovált ...khm... fiatalemberek különböző (siralmas történelmi tájékozottságról árulkodó) feliratú pólókban. Kezükben mindenféle lobogók. Asszem, ősapáink ilyenkor motollaként viselkedhetnek sírjaikban...

Szóval, első reakcióm az volt, hogy menten hazamenekülök.

Esti séta Vácott

 

Jámbor-Mihályi Mónika: Sáilín Nr. 72.

 Jámbor-Mihályi Mónika

Sáilín Nr. 72.

(olaj, vászon, 80x60 cm)

Az utóbbi napokban akkora kánikula volt, hogy a boltig is nehezen vánszorogtunk el a lakásból (ahol pedig szintén elviselhettlen volt a meleg), úgyhogy most hihetetlen megkönnyebbülés volt, hogy végre kiszabadulhattam itthonról, és meglátogattunk egy ilyen szép kis várost.

Semmi különöset nem csináltunk most Vácott, csak mászkáltunk mindenfelé. (Hincz Gyula könyvillusztrációit sem néztük meg - sajnos -, pedig a Bóbitát még azokkal sem tudta elrontani.) Sétáltunk a Duna mentén, ahol döbbenten szemléltem a (számomra) új szörnyűségesen borzasztó Szent Erzsébet szobrot.

Körbe-körbe jártuk a főteret, néztük a faksznizgató gördeszkásokat, motorkázó kicsiket, a sétálgató népet. A húgom sokszor megkérdezi tőlem, mikor emberek között járunk: "Mi is ilyen furán nézünk ki?". Meglehet. Ráadásul - nyilván - mindenki azt gondolja  (ahogy mi is), hogy ő aztán nem.

Leültünk a Duna Presszó teraszára, hogy a Kicsi jól lássa a szökőkutat. Amikor bementem pisilni, megakadt a szemem a falakat díszítő festményeken. Mintha legutóbb nem ezek lettek volna itt... Valóban nem. Jámbor-Mihályi Mónika A pillanat illata című kiállítására csöppentem.

Ünnep Egerben

Eger látkép 1.Tokajba sem volt semmi Miskolcról elközlekedni, de Egerbe jutni meg aztán kifejezetten borzalmas volt; rossz buszra szálltunk, amely két és fél órát zötyögött velünk a rettenetes hőségben, betekergett minden kicsit is útbaeső településre, majd pedig épp olyan körülményesen ki is tekergett belőlük.

Ismét megállapítottam magamban, hogy képtelen lennék olyan helyen élni, ahol nincsenek kávézók, mozik, könyvesboltok, színházak, kiállítóhelyek, és mindenekelőtt kanyargó, macskaköves, régiszép bérházas utcácskák könnyedén elérhető közelségben. Mikor végre betekeregtünk Egerbe, és ismét városi talajra tehettem a lábamat, megkönnyebbülten lélegeztem föl, és egész nap nem győztem örvendezni a város városágán.

Eger egy ékszerdoboz.

Tokaj

Tokaj Bacchus szoborMiskolcról Tokajba tömegközlekedve eljutni elég bonyolult (pláne dögmelegben, egy fészekalja kölökkel), a város maga viszont nagyon jó hely. Szépen rendbentartott, kisvárosi utcák, érdekes épületdíszítmények, sok macska, borospincék...

A múzeumot nem elsősorban a kiállított tárgyak miatt érdemes megnézni; sokkal érdekesebb maga az épület: a gazdag, görög kereskedő festett falú, gyönyörű-kopott falépcsőjű, izgalmas padlásterű háza kedves, kis belső udvarral és pincével.

A bejáratnál ki volt rakva egy térkép az összes magyarországi várról. Ezt haladéktalanul meg is szereztem

Sárospatak

Sárospataki várSárospatak gyönyörű! Tavaly is elvonatoztunk ide Miskolcról, el sem tudom képzelni, hogy lehet, hogy akkor nem írtam róla. (Vagy lehet, hogy az tavaly előtt volt, amikor még nem üvöltöztem a csavargásaimat a világba?)

Családom egyes tagjai ugyan jókat mulatnak ezen elméletemen, de én teljes bizonyossággal állítom, hogy az én lelkem az ilyen városokban tett csavargásokból töltekezik.

A vonatállomáson egy tökjó táncoló nénis szoborcsoport áll, csak nem kellően szilárdan ahhoz, hogy egy csapat gyerek fölmásszon rá...

A Kollégium előtti hatalmas park rendkívül barátságos hely. Legjobb lenne órákon át békességben olvasgatni benne

Miskolcról mindenfelé

Miskolc - térkép graffiti"EzMis-ko-o-o-olc, ezMis-ko-o-o-olc..." - ezúttal ez dübörgött a fülemben, valahányszor keresztül kellett mennünk (naponta legalább kétszer) az egyetlen nemszeretem megyeszékhelyen.

Persze a főposta terének hatalmas piramisán jót lehet csúszdázni, a Szinva- parti pletykáló néni szobrokra meg Mancsra szívesen fölmászunk (ha éppen nem járnak arra sápítozó vénasszonyok), szeretjük vizsgálgatni a lakatokat a hidacskán, és van néhány jó hely, ahol örömmel időzünk (pl. a villamosos utca menti meglepően sok könyvesboltban).