mese

Majdnem hibátlan smink

- Hagyd már abba! - sziszegte Eszter, és a nyomaték kedvéért még oldalba is bökte barátnőjét.

Dorka azonban a füle botját se mozgatta, és továbbra is kitartóan rugdosta a padot. Sűrű, apró, de határozott rúgásokkal.

Mese kreatív gyerekekről

Monofaktúra kézműves körA fotón a Monofaktúra kézműves kör tagjai láthatók.

Nagyon boldog voltam, hogy Monostori Judit nemezelő barátnőm, miután az ő saját kiállítását áprilisban én nyitottam meg egy mesével, most arra kért, hogy kis tanítványai kézműves munkáiból készült kiállítást nyissam meg hasonlóképp Gödöllőn.

Íme a mese, amit nekik írtam és elmondtam:

(Közös éneklés: Két szál pünkösd rózsa...)

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren innen és az Üveghegytől is meglehetősen távol, igazság szerint épp itt, egészen a közelünkben élt egyszer egy csapatnyi gyerek.

No nem együtt éldegéltek ők, hanem mindegyikük a saját családjával, ki-ki a maga módján. Nem is nagyon ismerték egymást, talán csak néhányan közülük, de azok is inkább csak látásból.

Hanem valami közös mégiscsak volt ám bennük. A kezük! No, persze tudom én jól, hogy minden gyereknek van keze. Csakhogy ezeknek a kis lurkóknak a keze más volt

Féjja Sándor az Anzikszról

Az alábbi kedves sorokat Féjja Sándor fotó- és filmkutató pszichológus és filmtörténész írta az Anzinkszról:

"Kedves Ildikó! Kedves Kóka!

Tamás, a szellemi szabad vajon miről s hogyan beszélgetne, egyáltalán szóba áll(hat)na-e az ÚMISSZ századparancsnokával, Setyával?

Ál-családtörténet 4. - Iván és népes családja

Iván és Eleonóra esküvői képeIrén idősebbik féltestvére, Iván sem jutott öccséénél, Imruskáénál jobb sorsa.

Szülei elvesztése után egy jezsuiták által irányított nevelőintézetbe került. Onnan kiszabadulván katonai pályára ment, ám ott korántsem értek véget megpróbáltatásai.

Annál is kevésbé, mert (ő úgy hitte, hogy) egy ostoba félreértés miatt el kellett vennie felettese idősebbik lányát: Eleonórát, aki nemcsak kegyetlenül csúf volt, hanem agresszívan ostoba is.

Iván házasélete elől egyre intenzívebben keresett menedéket az italozásban. Hamarosan azt sem igen tudta már számontartani, hogy éppen hányadik gyermeket hozza a világra a neje. (Jobb is, mert így aztán sosem tudta meg, hogy a nevét viselő gyermekek egy részét nem ő maga nemzette.)

Iván korai elhalálozása után Eleonóra és számos gyermeke boldogan élt a nyugalomba vonult idős katonatiszt rezidenciáján. (A jóval Iván halála után született utódokat törvényesítendő

Ál-családtörténet 3. - Marcsa

MarcsaImruska egyetlen (titkos) leszármazottja, Marcsa hamar megtanulta, hol lakik az Úristen.

Idős szülei korai halála után egy katolikus leányneveldébe került, ahol Filoména nővér (a tanítványok körében csak "Pedofiloména") vette a szárnyai alá.

Marcsa olyan fiatalon ment férjhez, amennyire ez (akkoriban) emberileg lehetséges volt. Számos udvarlója közül két szempont alapján választotta ki báró Sch. Zsigmondot: ő volt a leggazdagabb és a legidősebb.

Okos számítása azonban nem jött be tökéletesen, mert báró Sch. Zsigmond matuzsálemi kort ért meg - megdöbbentő aktivitásban.

Marcsának egyszer - minden védekezési trükkje ellenére - még gyermeke is fogant, de szerencsére a szakácsné ismerősének sikerült elcsinálnia.

Ebből az eredményes ügyletből merítette Marcsa az ötletet, hogy makacsul életben (és aktivitásban) lévő férjurát megkísérelje eltenni láb alól.

Ál-családtörténet 2. - Imruska

ImruskaIrén kisebbik féltestvére, Imruska mindössze öt hónapos volt, mikor szüleit - valami módon - elvesztette, és (sosem derült ki, mennyire) távoli rokonokhoz került vidékre - valahova az Isten háta mögé. Iván bátyjáról semmi emléke nem maradt.

Hét esztendősen azonban följött a fővárosba. Egész pontosan fölszökött egy boroshodókat szállító kordé védőszalmája alá rejtőzve.

Pesten egy ideig elég jól elboldogult: bánatosan ránézett bizonyos típusú, idősödő úrinőkre, s azok nyomban etették-itatták, tejben-vajban fürösztötték.

Egyik hódítása azonban kicsit túl jól sikerült: özv. B.E-né született N. Terézia galléron ragadta, és (majdnemhogy szó szerint) ki sem eresztette többé a karmai közül. Kimosdatta, kiöltöztette, kitaníttatta (meg még sok egyebet is csinált vele), s tán bizony még örökösévé is fogadta volna, ha egy ködös, novemberi alkonyatkor halálra nem gázolta volna egy lovaskocsi.

Imruska nem várta meg, hogy a megbologult hölgy távoli rokonai kitoloncolják az Andrássy úti palotából. Magához vett mindent, amit szükségesnek látott, és elindult szerencsét próbálni.

Az Oktogonnál tovább azonban nem jutott

Ál-családtörténet 1. - Irén

IrénA húgomnak az a remekjó ötlete támadt, hogy a Nomen est...- hez - feltéve, hogy valahonnan előkerül majd a többi része is - írjak "folytatást" egészen 2000-ig! Vannak ugyanis régi-régi fotóink, amiket néhai nagy-nagynénénk őrzött meg, és ő sem biztos, hogy tudta még, hogy vajon kik vannak rajtuk - ma meg már persze senkinek fogalma sincs. Anikó azt találta ki, hogy a Nomen est...-et és azt az időt, amire Papa még emlékszik, kössük össze valamiféle ál-családtörténettel: mesékkel, amiket az ismeretlen rokonokat(?) ábrázoló fotók köré írkálok. Küldött is "kedvesen" e célra hatvannyolc darab fényképet! Nos, nem ígérem, hogy hatvannyolc ál-családtörténeti mesét fogok írni hozzájuk, de valamennyit azért megpróbálok...

Íme az első:

Irén

Irén eme fénykép kézhezvétele utáni napon hunyt el. Állítólag természetes halállal - ám ezt én erősen kétlem. Nem akarom vádolni persze szegény fotográfust sem; ő igazán mindent megtett...

Nomen est... - A Duló-család története (Újpest, 2000)

családfacímlapEzt a mesefüzért 2000-ben írtam. Ha jól emlékszem, hét történetből állt, de csak hármat találtunk most meg belőle. Bízom benne, hogy egyszer azért előkerül majd a többi is.

Úgy rémlik, mintha minden történethez készítettem volna egy oldalnyi rajzot is, de sajnos, ezekből is csak néhány kerül elő rendkívül rossz minőségű fénymásolatban.

 

 

Első történet: Ábel

A nemesi krónikák következetesen azt írják: a Duló-család kihalt. Istenem, mekkorát tévednek!

Az igaz, hogy kihalás fenyegette a családot. Az utolsó számontartott Duló-apának három fia volt. Mint minden épeszű nemesi család

Halálom napja

(Életrajzi adalék a majdani Kóka-kutatók munkájának megkönnyítésére: most jött el az az idő, amikor pont annyit éltem már a Mama nélkül, mint vele.)

Pittyegés. Keresztülmászom Ervinen, és kinyomom a telefont.

Csukott szemmel zuttyanok le a vécére, hogy ne bántson annyira a lámpafény.

Nagy elszánással beledugom az orromat a két tenyerembe összegyűjtött, jéghideg vízbe. Sokáig dörgölöm a szememet. Automatikusan belekezdek

Az eb meg én (Igaz történet) 2002

CsabiMost találtunk rá a 2002-ben írott kutyavigyázási naplóleveleimre. Azért hozom nyilvánosságra, hogy bizonyságul szolgáljon a kutyásemberfaj egyedei számára arra vonatkozólag, hogy nem minden ember kutyásember.

 

2002. január 25. Az első nap

Amikor felfogtam, hogy elmentetek, nagyon betojtam. Még jobban. (Ha feltesszük, hogy a korábbi egyáltalán még fokozható volt.)

Kezembe vettem az eb fejét, mélyen a szemébe néztem, és megpróbáltam elmagyarázni neki, mi vár rá. Hogy az anyja és az apja elmentek síelni, most aztán én leszek a pótmamája majd' két teljes héten keresztül. Hogy kérem szépen, hogy hallgasson rám, ne vesszen el, ne szaladjon ki az úttestre, stb.

Nem tudom, érzékelitek-e: a KEZEMBE vettem az ebetek (KUTYASZŐRÖS!) fejét! Mi több

Tartalom átvétel