kiállítás

Mese kreatív gyerekekről

Monofaktúra kézműves körA fotón a Monofaktúra kézműves kör tagjai láthatók.

Nagyon boldog voltam, hogy Monostori Judit nemezelő barátnőm, miután az ő saját kiállítását áprilisban én nyitottam meg egy mesével, most arra kért, hogy kis tanítványai kézműves munkáiból készült kiállítást nyissam meg hasonlóképp Gödöllőn.

Íme a mese, amit nekik írtam és elmondtam:

(Közös éneklés: Két szál pünkösd rózsa...)

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren innen és az Üveghegytől is meglehetősen távol, igazság szerint épp itt, egészen a közelünkben élt egyszer egy csapatnyi gyerek.

No nem együtt éldegéltek ők, hanem mindegyikük a saját családjával, ki-ki a maga módján. Nem is nagyon ismerték egymást, talán csak néhányan közülük, de azok is inkább csak látásból.

Hanem valami közös mégiscsak volt ám bennük. A kezük! No, persze tudom én jól, hogy minden gyereknek van keze. Csakhogy ezeknek a kis lurkóknak a keze más volt

Nagy feladat

Monostori Judit nemezelő kézműves barátnőm kiállítását én fogom megnyitni. Egy mesével. Soha nem csináltam még ilyesmit, úgyhogy eléggé be vagyok tojva...

Életem legfőbb megnyilatkozása

Mióta oda kezdtem járni (és ennek, bizony, már vagy 26 esztendeje...), leghőbb vágyam volt, hogy egyszer magam is kiállíthassak a Kőrösi rangos galériájában. Hogy miket, azt persze a legutóbb időkig nem körvonalaztam magamban. (Természetesen a legfontosabbakat ma sem lehet kiállítani.)

Most közeleg ez a számomra iszonyatosan fontos esemény. Volt rajztanárnőm, Harangozó Katalin, aki már több, mint száz nívós kiállítást rendezett meg az iskolagalériában, azt találta ki, hogy állítson ki együtt Nagylányom és a három felnőtt Duló: Papa, Anikó meg én.

Papának a fotói lesznek kinn, Anikónak a könyvtárgyai, tőlem meg néhány mázolmány. Kati néni megkérdezte, hogy én mely képeimet szeretném kitenni, de én azt kértem, válasszon ő. Azért, mert szakmailag ő tudja megítélni - én csupán érzelmi alapon döntenék -, valamint azért, mert nagyon kíváncsi voltam rá, hogy ő melyeket választja ki a festményeim közül.

Természetesen az elfogadhatóbb képeim jórésze

Balatonfüred és Tapolca

Tapolcai vízimalomIdén nem sokat fényképeztem a családi telelésen, mert általában tele volt a kezem kölkökkel.

Mindenesetre Balatonfüreden most sokkal kevésbé volt hideg, mint tavaly. Nem is lehetett ám sétafikálni a Balaton jegén. A kacsák, hattyúk, sirályok persze ugyanakkora lelkesedéssel kapdosták fel a maradék kiflidarabokat, mint minden télen.

Ezúttal kiállításokat is sikerült megnéznünk a Vaszary Villában. Szám szerint négy darabot. Igazából Zoób Kati ruhái miatt mentünk be. Nem tudtuk, hogy tulajdonképp nem igazi (viselhető) ruhák, hanem csipkeruha-szobrok egy-egy híres (vagy kevésbé híres) ember textilhez valami módon kapcsoható gondolataihoz. Érdekesek voltak.

Az indiai festő művei nem fogtak meg, a harmadik kiállítás annyira érdektelen volt, hogy már a témáját sem tudom felidézni.

A negyedik viszont

Zsibongós kiállításmegnyitóm

Nagyon jól sikerült a kiállításmegnyitó!

Node kezdjük ott, hogy bementem a Középső óvodájába, és szívbajt kaptam; két jeles nap szőrén-szálán eltűnt a teknős fölül! Egyből a legrosszabbra gondoltam: biztos tönkrementek, és most aztán festhetem újra a madarakat meg egyéb állatokat - már csak ez hiányzik nekem!

Hanem aztán mikor megérkeztünk a Naggyal a főóvodába, látom ám, hogy nem is azok a képek lógnak a falon, amiket én odavittem, hanem íme, ott van a két "elveszett" jeles nap. Így néz tehát ki a minikiállítás (bár a méretarányok persze nem ilyenek):

 

Jeles napok III.    Trogir Blue    Három kívánság    Altató Jájának II.    Jeles napok II.

 

A kiállításszervező óvó néni ugyanis kölcsönkérte a képeket a másik óvodától, mert úgy ítélte meg, hogy ezek a gyerekek számára sokkal mozgalmasabbak, izgalmasabbak, mint amiket én választottam. Utóbb magam is megtapasztalhattam, mennyire igaza van.

Annyira izgultam, hogy ha a Nagy nincs mellettem, hogy lelki támaszt nyújtson, valószínűleg összecsuklottam volna, még mielőtt belépek a csoportszobába. Hanem amikor a gyerekek és óvó nénik kedves, kis, ünnepi műsora után nekem kellett megszólalnom, nyomban "elkapott a gépszíj"

Minikiállításom kicsiknek

Már két kiállításom volt, de még sosem volt kiállításmegnyitóm.  Na, most majd lesz, alig egy hét múlva. Csakhogy ez nem egy hagyományos megnyitó lesz, nem a hozzám közelállók lesznek ott, hanem kicsik - óvodások!

Történt ugyanis, hogy a Jeles napok sorozat hatására a központi főóvodába hívtak kiállítani. Minden évszakban rendeznek egy ilyen minikiállítást. Mindössze öt képet tesznek ki, de tartanak rendes megnyitót is a gyerekeknek, ahol a festő egy kicsit beszél nekik önmagáról és a munkáiról.

Az alábbi öt képet választottam ki, remélem, megfelelnek majd.

 

Sárkánytojás    Trogir Blue    Altató Jájának II.    Három kívánság    Ölelj meg

 

Három szempontom volt a választásnál

Egyszemélyes disputa a nézők észbeli képességeiről

Duló Károly és Féjja SándorA fotókat Németh Gábor meg a Nagy készítette.

A Középsőt zeneértőkre bíztam, s gondoltam a két lánnyal majdcsak elboldogulok valahogy a kiállításmegnyitón. Hát nem; néhány foszlányon kívül ismétcsak semmit sem láttam-hallottam az egészből, ugyanis a teljes idő alatt lépcsőznöm kellett a lépcsőházban a Kicsivel, máskülönben harsány rikoltozással fejezte ki nemtetszését. (A következő megnyitóra kettesben megyek a Naggyal, ez tuti!)

Az első foszlány a versből volt, amivel Papa kezdte, mielőtt Féjja Sándor szóhoz juthatott volna. Ezt legalább utóbb el tudtam olvasni:

Táj épül, omlik, gyúl, gőz-síp hasít
a tücskös éjbe, fátyolbimbait
bontja bodor füst, s hold, ezüst virág,
nyíl a felhők közt, arc, más arcon át,
jön, itt van, már nincs, erdők, városok
örvénye forgat: én magam vagyok
a kép s a keret, s évek, negyvenöt,
lobognak körűl, s mindegyik mögött
ott a többi

Meghívó

Elkészült Papa fotómontázs-kiállításának meghívója. Mivel a szöveg ekkorában nehezen olvasható, inkább ideírom:

A Rátkai Márton Klub szeretettel meghívja Önt, családját és barátait a klubba 2011. október 11-én, kedden 17 órára.

Duló Károly Az emlékezet tájain című fotómontázs-kiállítását Féjja Sándor pszichológus, fotó- és filmkutató nyitja meg.

A kiállítás megtekinthető munkanapokon 9 és 21 óra között. 1068 Budapest, Városligeti fasor 38. Tel.: 3211-120, 3433-880

Papa élménykép-kompozíciói

Papa magyarázPapa a tükröződő szecesszió után most egy még furcsább fotókiállítást hozott össze.

 

Ismét Féjja Sándor nyitja meg

2011. október 11-én kedden 17 órakor

a Rátkai Márton Klubban

(1068 Budapest, Városligeti fasor 38.)

Papa fotókompozíció-kiállítását.

 

Papa azt mondja, hogy amikor az ember kirándul, és találkozik egy tájjal - akár egy kihalt, japán szigeten pusztuló épületromokkal, akár a városligeti tavi kiállítással -, olyan kép áll össze a fejében, amit egyetlen fotó semmiképp sem tud megörökíteni. Ő most olyan fotókompozíciókat állított össze - a japán fametszetek mintájára -, melyek a kiránduló élményképét örökítik meg egyetlen - több fotóból összedolgozott - fényképen.

Syndicate content