könyv

Gévai Holdfényszürete

Gévai Csilla: Holdfényszüret - a borítókép részleteSzeretek Gévai könyvbemutatóira járni, és szeretek a Pagonyba járni. Az meg pláne jó, ha a kettő együtt jön össze.

Ott volt Gévai meg a famíliája jórésze meg néhány ismerős-kedves arc, akiket olyan jó így néha újra látni. S olyan jó, hogy mindenki ugyanolyan - egész pontosan csak még sokkal olyanabb -, mint száz évvel ezelőtt volt. (Remélem, azért ők is látják bennem a gimnazista Kókát!)

Most egyébként nem volt szerencsém, mert a kicsiket pásztorolva olyan helyen kellett állnom, ahonnan semmit sem láttam Csillából magából, és hallani sem mindent hallottam a mögöttem hangosan lelkesedő kézműves-palánták miatt. Hát, van ilyen.

A kölkök, persze, nagyon jól érezték magukat. A Kicsi lelkesen tapsolt a hegedűszónak és a mesének is. Margitai Ági mesefelolvasási profizmusa engem is teljesen megdöbbentett.

Nagyon tetszik, ahogy Gévai

Végre kiötlöttem, mi leszek, ha nagy leszek!

London Pride

Valerie Colin-Russ

London Pride

The 10,000 Lions of London

(Frances Lincoln Limited, London, 2012)

Már régen kitaláltam, hogy mi leszek, ha nagy leszek (író), de azért azzal persze tisztában vagyok, hogy ezen "foglalkozásomat" a legszerencsésebb eseben is csak halálom után fogja értékelni valaki, úgyhogy azért talán nem ártana emellé valami polgári foglalkozást is választani.

Kaptam egy gyönyörű, kicsi albumot, melynek hatására rádöbbentem, hogy milyen pályát szánt nekem a jósors, nem is értem, hogy nem jöttem rá mindezidáig!

Egy elvarázsolt nő sok éve azzal foglalkozik, hogy összegyűjtse London összes oroszlánjait. Eddig több, mint tízezer darabot talált a város különböző pontjain, de azt feltételezi, hogy még ennél is jóval több lehet.

Lefényképezi, kategorizálja a fenevadakat, utánajár a történetüknek. Ebből született ez a csoda kis könyvtárgy.

No, ennek hatására nekem nyomban leesett, hogy az én leendő foglalkozásom nem is lehet semmi egyéb, csak dragonológus.

Majdani doktori disszertációmat Európa sárkányainak legendáiból fogom írni. Járom a világot, összegyűjtöm, lefényképezem, kategorizálom az összes fellelhető sárkányokat, utánajárok legendáik mindenféle különböző változatának - asszem

Nem tétlenkedem

Francia füzetemBár itt a weboldalon mostanában nem sok látszik belőle(m), azért nem tétlenkedem ám.

Például most írtam tele az első francia füzetemet. Ez azt jelenti, hogy a Teach Yourself French-nek már a felén túlvagyok.

Ebbe a tenyérnyi, bátran nyúzható könyvecskébe jegyzeteltem ki a leckéket, amikor lehetőségem adódott, és ezt olvasgatom újraésújraésújraésújra, valahányszor csak van egy szabad percem. A könyvjelző arra szolgál, hogy bármikor félbe lehessen szakítani, aztán meg ne kelljen keresgetni, hol is tartottam.

Nyelvtanulók figyelmébe ajánlom ezt a kisalakú, tisztességesen fűzött könyvformátumú füzetkét. Írni ugyan nem könnyű bele (általában a hasonló vastagságú noteszemmel támasztom alá a tollat tartó kezemet), olvasni viszont tökjó: egyszabadkézzel is remekül tartható, lapozható (ha pl. nem akarunk megzavarni egy - a másik karunkban tartott - elalvófélben lévő kölköt), valamint könnyedén elhurcolhatjuk bárhová, és olvashatjuk például akár

Batyu

Pilinszky összes versei, Szerb Antal: Utas és holdvilág; A Pendragon legenda, Károli BibliaEgy főiskolai önismereti csoportban tették fel a kérdést: ha tűz ütne ki, milyen tárgyakat igyekeznék menteni nagyhirtelenjében. Akkor - hosszas mérlegelés után - arra jutottam: semmit - hadd vesszenek; hiszen azok csak tárgyak.

De ha átfogalmazzuk a kérdést, természetesen nekem is megvan, hogy miket vinnék magammal a batyumban, ha - teszemazt - világgá mennék.

A család által készített könytárgyakon kívül még ezt a négyet: Pilinszky János összes verseit, Szerb Antal két regényét: az Utas és holdvilág, valamint A Pendragon legenda címűt, no meg a Bibliámat.

Újraolvastam most - miként ezt elég nagy rendszerességgel meg szoktam tenni az életem során - az Utas és holdvilágot. Ha valaha támadt is kétségem

Webpszichológia

Steve Krug: Ne törd a fejem!Aki honlapokat akar készíteni, olvassa el haladéktalanul!

Rendkívül vacak könyvtárgy (az első kinyitáskor lapjaira hullik szét), viszont rendkívül fontos információkat tartalmazó és - nem utolsó sorban - rendkívül szórakoztató szakirodalom.

Tulajdonképp csupa olyan információt tartalmaz, amiket józan ésszel mindenki átláthat, sőt önállóan ki is találhat - mindenki, aki nincs épp nyakig egy honlap fejlesztésében. Aki ugyanis benne van (mondjuk, én), az hajlamos megfeledkezni ezekről az alapvetésekről.

Nekem az a (rendkívül szilárd) meggyőződésem alakult ki "fogyasztó" státuszban leélt éveim során, hogy minden egyes szolgáltatónak (legyen az fodrász, élelmiszerbolti eladó, magántanár vagy honlapkészítő) iszonyú fontos lenne némi kis pszichológiát tanulnia.

Én például sikítva menekülök

Anziksz könyvműtárgy

Anziksz - címlapAnikó gyönyörű könyvtárgyat készített az Anzikszból.

Valóban képeslap méretű, szépségesre szerkesztett.

(Bár kénytelen vagyok e helyt keserűen elpanaszkodni, hogy Anikó több ízben át akarta velem íratni a szöveget annak érdekében, hogy a szép oldalképhez jól jöjjön ki a betűszám! Természetesen a nem rokon megrendelőivel ilyen barbárságot sosem tenne.)

Minden mesénél csak az az egy szereplő színes a fekete-fehér képen, akiről épp szó van. Gyönyörű!

De azért nagyon-nagyon csöndesen bevallom: én sokkal jobban örülnék egy vécépapír-minőségű lapra nyomtatott, puha fedelű, ragasztott vacaknak - ha azt egy kiadó adta volna ki. S nem csupán három példány létezne belőle a világon...

Alább megmutatom a könyvtárgy néhány lapját. A képekre kattintva a kapcsolódó oldalakra juthat a kedves érdeklődő.

Kétharmad trilógia

Murakami: 1Q84 - a trilógia első két köteteMurakami Haruki: 1Q84 - Ezerkülöncszáznyolcvannégy

Első és második könyv

(Geopen Könyvkiadó, 2011)

 

Mostanában elenyészően keveset olvastam magamnak. (No persze egész nap felolvasok: a Kicsinek főként Marék Veronikákat, a Középsőnek épp a rendes, eredeti Vukot egy gyönyörű, régi könyvtárgyból, a Nagynak pedig Agatha Christie-ket!) Ezt a könyvet azonban azonnal elolvastam, amint megkaptam.

Az előző kötet olvasásakor nem voltam tisztában vele, hogy ez egy trilógia (elmulasztottam elolvasni ugyanis a fülszöveget), úgyhogy még most is csak a kétharmadánát birtokolom a műnek.

Mit is mondhatnék? Lélegzetellállítóan profi írásmű. Mint minden Murakami regény. Bárcsak egyszer

Rémálom nagyoknak és tán kicsiknek is

Neil Gaiman: Coraline

Neil Gaiman::Coraline

(Agave Könyvek, 2009)

Nem nagyon szoktam a kölköknek felolvasott könyveket itt dokumentálni, de azért - jó okkal - olykor előfordul.

A Nagy kilenc éves volt, amikor ezt a könyvet kapta. Ha jól emlékszem, először nem akarta, hogy végigolvassam neki, hanem aztán ő maga fejezte be.

A nagyóvodás Középsőnek mintegy "véletlenül" került most a kezébe - véletlenek persze nincsenek, tudjuk jól -: a Nagy vitte magával, hogy egy hosszas várakozás közben legyen mit olvasnia, én meg lenyúltam, mert váratlanul hamar véget ért Az utolsó mohikán (könnyített változata), amit a Középsőnek olvastam fel - a hosszas várakozás azonban még nem ért véget.

A Középsővel egész pontosan a regény feléig jutottam el, mikoris közölte, hogy neki ebből elég, ne olvassam tovább. Viszont továbbra is egyfolytában a történet forgott a fejében...

Addig-addig kérdezgetett-kombinálgatott, míg már azon a ponton voltam, hogy kiolvasom a regényt egyszerűen a magam kedvére - annak ellenére, hogy magyarul van, és (Neil Gaimant ismerve valószínűsíthetem, hogy) elég gyenge a fordítás -, és elmesélem neki a végét. Hanem ekkor a Nagy jelentkezett, hogy olvassam fel a többit őneki. A Középső meg persze szintén odasettenkedett és hallgatta.

Nos, nem biztos, hogy a bácsi ezt a meséjét óvodásoknak szánta...

Az első francia

Simenon: Maigret se trompe

George Simenon

Maigret se trompe

(Presses de la Cité, Paris, 1967)

Simenont és Maigret-t szeretem. No persze ez még nem elég egy olyan nyelvű könyv megértéséhez, amiül még épp csak most kezdtem (komolyan) tanulni.

Ha meg kell saccolni, hogy a szövegnek mekkora részét tudnám kapásból (úgy-ahogy) magyarra fordítani, akkor azt mondanám, hogy 30%-át. De szeretném hangsúlyozni, hogy a nyelvtanulás fázisai során a fordítás még nagyon sokáig nem lesz cél számomra. A megértés a cél.

Márpedig, ha azt kéne megsaccolni, hogy a történet fonalát milyen mértékben tudtam követni, akkor 70%-ot mondanék. (Természetesen én magam innen nem tudhatom reálisan megítélni egyiket sem.)

Lényeg, hogy tudtam követni a történetet: megértettem, hogy kit öltek meg, kik miért gyanúsak, és ki a gyilkos. Ebben a nyelvtanulási fázisban én most ezzel elégedett vagyok.

Az meg különös örömet okoz, hogy mennyi minden visszajött a gimnáziumi francia tanulmányaimból - annak ellenére, hogy nemrég jelentettem ki - és valóban így is éreztem -, hogy nem tanultam ott szinte semmit.

Nagyon sokadszorra bizonyosodik be számomra, hogy amit az ember egyszer megtanult egy nyelvből (merthogy azért valahogy csak végigvergődtem - ötösökkel - azon a négy év francián), az - viszonylag csekély erőfeszítéssel - visszahozható.

Számtalan szóval, kifejezéssel, nyelvtani szerkezettel találkoztam ebben a regényben, amikről egyáltalán nem gondoltam volna, hogy megérteném őket

Filmes könyv - könyves film

Mario Puzo: The Godfather

Mario Puzo

The Godfather

(Arrow Books, Random House, UK, 1991)

Időközönként megnézzük ezt a filmet. Mind a hármat, annak ellenére, hogy csak az első "olyan igazi".

Ezt a kiadást Trogirban fedeztem fel. Egy antikvárius árulta az erőd közelében. A borítóját valami rágcsáló kóstolgathatta, nagyon rossz állapotban volt. Ennek ellenére a bácsi elég drágán akarta adni, és nem lehetett alkudni vele. Így aztán nem is vettük meg akkor, de azóta is vágytam rá, s most meg is kaptam.

Jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretik a filmet, és mindazoknak, akik valódi kikapcsolódásra vágynak olvasáskor.

A könyvtárgy praktikusan könnyű, egy kézben kényelmesen tartható. A hatszáz oldal pillanatok alatt átpereg az olvasó ujjai közt. Kevés ilyen gördülékeny regényt olvastam.

Mindössze néhány alkalommal bicsaklott meg nekem a sztori: amikor fergeteges-szicíliai-lelkületű érzelmi történéseket ecsetelt a bácsi.  Ezek számomra nem hitelesek - bár nagyon könnyen meglehet, hogy csak én vagyok túl szkeptikus.

Jó könyv. De a film jobb. Olyan, mintha a bácsi a forgatókönyv kedvéért alaposabban végiggondolta volna a karaktereket. A film számomra hitelesebb. Használ neki a behatároltság, ütősebb a sztorija.

No persze, nyilván sokat dobnak rajta a zseniálisan kiválasztott színészarcok, a szereplők által megformált jellemek is.

Ilyenkor mindig sajnálom

Syndicate content