ember

Féjja Sándor az Anzikszról

Az alábbi kedves sorokat Féjja Sándor fotó- és filmkutató pszichológus és filmtörténész írta az Anzinkszról:

"Kedves Ildikó! Kedves Kóka!

Tamás, a szellemi szabad vajon miről s hogyan beszélgetne, egyáltalán szóba áll(hat)na-e az ÚMISSZ századparancsnokával, Setyával?

Gévai Holdfényszürete

Gévai Csilla: Holdfényszüret - a borítókép részleteSzeretek Gévai könyvbemutatóira járni, és szeretek a Pagonyba járni. Az meg pláne jó, ha a kettő együtt jön össze.

Ott volt Gévai meg a famíliája jórésze meg néhány ismerős-kedves arc, akiket olyan jó így néha újra látni. S olyan jó, hogy mindenki ugyanolyan - egész pontosan csak még sokkal olyanabb -, mint száz évvel ezelőtt volt. (Remélem, azért ők is látják bennem a gimnazista Kókát!)

Most egyébként nem volt szerencsém, mert a kicsiket pásztorolva olyan helyen kellett állnom, ahonnan semmit sem láttam Csillából magából, és hallani sem mindent hallottam a mögöttem hangosan lelkesedő kézműves-palánták miatt. Hát, van ilyen.

A kölkök, persze, nagyon jól érezték magukat. A Kicsi lelkesen tapsolt a hegedűszónak és a mesének is. Margitai Ági mesefelolvasási profizmusa engem is teljesen megdöbbentett.

Nagyon tetszik, ahogy Gévai

Nagy feladat

Monostori Judit nemezelő kézműves barátnőm kiállítását én fogom megnyitni. Egy mesével. Soha nem csináltam még ilyesmit, úgyhogy eléggé be vagyok tojva...

Életem legfőbb megnyilatkozása

Mióta oda kezdtem járni (és ennek, bizony, már vagy 26 esztendeje...), leghőbb vágyam volt, hogy egyszer magam is kiállíthassak a Kőrösi rangos galériájában. Hogy miket, azt persze a legutóbb időkig nem körvonalaztam magamban. (Természetesen a legfontosabbakat ma sem lehet kiállítani.)

Most közeleg ez a számomra iszonyatosan fontos esemény. Volt rajztanárnőm, Harangozó Katalin, aki már több, mint száz nívós kiállítást rendezett meg az iskolagalériában, azt találta ki, hogy állítson ki együtt Nagylányom és a három felnőtt Duló: Papa, Anikó meg én.

Papának a fotói lesznek kinn, Anikónak a könyvtárgyai, tőlem meg néhány mázolmány. Kati néni megkérdezte, hogy én mely képeimet szeretném kitenni, de én azt kértem, válasszon ő. Azért, mert szakmailag ő tudja megítélni - én csupán érzelmi alapon döntenék -, valamint azért, mert nagyon kíváncsi voltam rá, hogy ő melyeket választja ki a festményeim közül.

Természetesen az elfogadhatóbb képeim jórésze

Anziksz könyvműtárgy

Anziksz - címlapAnikó gyönyörű könyvtárgyat készített az Anzikszból.

Valóban képeslap méretű, szépségesre szerkesztett.

(Bár kénytelen vagyok e helyt keserűen elpanaszkodni, hogy Anikó több ízben át akarta velem íratni a szöveget annak érdekében, hogy a szép oldalképhez jól jöjjön ki a betűszám! Természetesen a nem rokon megrendelőivel ilyen barbárságot sosem tenne.)

Minden mesénél csak az az egy szereplő színes a fekete-fehér képen, akiről épp szó van. Gyönyörű!

De azért nagyon-nagyon csöndesen bevallom: én sokkal jobban örülnék egy vécépapír-minőségű lapra nyomtatott, puha fedelű, ragasztott vacaknak - ha azt egy kiadó adta volna ki. S nem csupán három példány létezne belőle a világon...

Alább megmutatom a könyvtárgy néhány lapját. A képekre kattintva a kapcsolódó oldalakra juthat a kedves érdeklődő.

Tudós Édesapám

A fényképeket Németh Gábor készítette.

Tegnap ismét csodálatos felnőtt-élmény ért: a Naggyal kettesben vehettem részt a Tudós esten, ahol Papa volt a "tudós".

PapaMindig teljesen fura nekem ilyen távolságból látni Papát. (Először a mi asztalunkhoz akart ülni, de elzavartam, mert nem akartam, hogy végig ott legyek én is a nézők látóterében.) Normális esetben én olyan közel vagyok hozzá - a karjába csimpaszkodom -, hogy nem is látok rá: általában nem vagyok tudatában, hogy mennyi minden szövődik az ő személye köré.

Most, hogy a Keresztapát olvastam közvetlenül előtte, nem tudtam megállni, hogy ne úgy nézzek rá, ahogy ott beszél a népnek, mintha ő lenne a "Don". Merthogy voltaképp az ő személyiségének varázsa, az ő ereje az, ami biztosítja (jelen esetben, mondjuk) a magyar komolyfilmes szakma életben maradását.

Kollár Albin igazgató úr szeretetteljes szavai után egy olyan filmet néztünk meg, amelyet Papa húsz esztendővel ezelőtt készített: az Arcél címűt.  Nyilván láttam húsz évvel ezelőtt is, csak akkor még nem voltam elég felnőtt ahhoz, hogy megértsem...

Aztán Féjja Sándor beszélgetett Papával

Könyvbemutató, amelyről lecsúsztam

Albert Zoltán: Puha bosszúNagyon szerettem volna részt venni Albert Zoltán Puha bosszú című könyvének bemutatóján.

(Annál is inkább, mert akkora igyekezettel tettem ki az anyagait a weboldalára; az a filmcsík életem GIMP-es főműve ám!)

Miután bebocsátást nyertem a Tabán mozi hátsó, belső, eldugott különtermébe, és odalépett hozzám AZ - aki prófétaszerűbb, mint valaha -, a Kicsi nekikezdett a sivítozva üvöltésnek. És abba sem hagyta, amíg megnyugtatására végleg nem távoztam az épületből. (Íme, ilyen árat kellett fizetnem az előző felnőtt kalandomért...)

Így aztán egyetlen szót sem tudtam váltani AZ-vel, egyetlen képkockát sem láthattam mozivásznon a klipből, amely a könyvöz készült, és egyetlen mondatot sem hallottam abból, hogy kik és mit mondhattak vajon a regényről.

Magát a könyvet sikerült azért a kezembe vennem, és teljesen megilletődtem

Papa könyvbemutatója

Duló Károly: Kettős látás

Duló Károly

Kettős látás

(Underground, 2011)

(Először is - zárójelben - nagyon-nagyon jó volt végre felnőttek közt felnőttként jelen lenni - anélkül, hogy egy (vagy két) megfékezendő kölök fickándozott volna közben a karomban! Egyszerűen csak ültem büszkén a Nagy mellett egyhelyben, és elejétől a végéig, háborítatlanul meghallgattam, amit a mindenféle okosok össze(-vissza)beszéltek! Idejét sem tudom már, mikor volt utoljára részem ilyen élményben!)

Jó volt. Bár továbbra is azt tartom, hogy a könyveket átélni kell - nem pedig elemezgetni.

Babiczky László egy novellával kezdte: Franz Kafka: A törvény kapujában. (A szöveget sajnos nem lelem a neten, hogy idelopjam, viszont mindenféle idióta műelemzéseket találtam róla...)

Azt is mondta, s ezt Féjja Sándor (aki ezúttal kivételesen nem a sörreklámos - vagy mifenés - pólóját viselte!) is megerősítette, hogy Papa regényét (/-eit) el lehet olvasni egyetlen éjszaka alatt is, de sokkal jobb, ha az ember (minimum) néhány hétre odaköltözteti az éjjeliszekrényére, és bele-bele olvas, ízlelgeti, valahányszor kellő nyitottságot érez erre. (Kétségtelen, hogy nem egy könnyed kikapcsolódással kecsegtető olvasmány.)

Babiczky megközelítése érdekes volt, nekem szimpatikussá vált tőle a bácsi, ám azt nem tudom elképzelni, hogy milyen benyomást kelthetett az ő elemzése azokban a hallgatókban, akik még nem olvasták magát a könyvet.

Féjja szerepe az lett volna, hogy beszélgessen a könyvről Papával, ez azonban nemigen valósult meg.

Tartalom átvétel